Oktató vagyok Navigáció Navigáció bezár

Az olasz nyelv rövid története

Az olasz nyelv rövid története több, mint 2 éve OnlineSuli

A nyelv fejlődése

Az olasz nyelv hosszú és fokozatos fejlődés révén alakult ki, amely a Római Birodalom bukása után, az 5. században vette kezdetét. A latin addigra elterjedt az egész birodalomban, amely „madre franca” néven vált ismerté.

A Római Birodalom bukása után az egységes nyelv különféle népi- és helyi változatai alakultak ki, melyek szerves részévé váltak a lakosság mindennapi életének.

Ugyanakkor több évszázadon át, különösen a középkorban, a latin volt az uralkodó kulturális nyelv, amelyet az európai egyetemeken és az egyház hivatalos színterein használtak.

Az olasz nyelv első írásos emléke

Az első népi nyelven írt dokumentumok (ez volt az, amelyet a lakosság általában beszélt) 960-ból származnak. Ezek az úgynevezett Placiti Capuani, amelyet Capua városa közelében, Campaniaban egy bencés szerzetesekből álló kolostor révén készítettek el.

A 13. század elejétől kezdve számos irodalmi mű, főképpen versek jelentek meg a regionális olasz nyelven. A nyelv fejlődésének kibontakozását leginkább a század szicíliai költőinek köszönhetjük, akiket hamarosan a toszkán vidék tehetségei is követtek, mint Dante AlighieriGiovanni Boccaccio és Francesco Petrarca.

A modern olasz nyelv alapjai

Történelmi szempontból nem túlzás azt állítani, hogy a modern olasz nyelv alapjának a kifinomult toszkán nyelvjárás tekinthető, amelyen az 1300-as évek három legfontosabb költője (Alighieri, Boccaccio és Petrarca) is írt.

Ennek ellenére az irodalmi olasz nyelv, amelyet ma ismerünk, hosszú fejlődési folyamat eredményeként jött létre. Az 1600-as években indult el a vita arról, hogy mi legyen az olasz nyelv hivatalos formája. Annak ellenére, hogy az 1900-as évek végén számos írót és kulturális művet inspirált a toszkán nyelvváltozat, az olasz nyelvre jelentős hatással voltak a történelmi és társadalmi tényezők.

Először is évszázadokon át, egészen Olaszország 1861-es egyesítéséigaz ország számos különböző kisebb államra tagolódott, amelyek legnagyobb része külföldi fennhatóság alatt állt. Amikor Olaszország 1861-ben egyesült, elhatározták, hogy a toszkán nyelvet az ország hivatalos nyelvévé nyilvánítják.

Az olasz lakosság körében azonban mindig is magas volt az írástudatlanság - főleg a vidéki régiókban-, egészen az 1950-es évekig. Ennek eredményeként az olasz nyelvjárásokat évszázadok óta szinte változatlan formában használták a hétköznapi életben.

Nyelvjárások olaszországban

Nyelvjárások Olaszországban

Az olaszországi nyelvjárások egyedülállók Európa más területeihez képest. A különböző archaikus nyelvváltozatok a mai napig használatban vannak az élőbeszédben, főleg eltérő társadalmi rétegekben, szűk- és tágabb családi körben.

A közhiedelemmel ellentétben, bizonyos olasz régiókban a nyelvjárásokat széles körben használják, és nemcsak az idősebb generáció. Annak ellenére, hogy a fiatalok közt már elterjedtebb az irodalmi olasz nyelv használata, sokuk mégis saját dialektusán keresztül fejezi ki gondolatait bizonyos társadalmi helyzetekben.

Nyelvjárások és az irodalmi olasz nyelv

Hosszú ideig a nyelvjárásokat tévesen az elszegényedett néprétegek nyelvének tekintették, amely főként a toszkán dialektusból alakult ki. Mégis a valóságban a nyelvváltozatok kulturális- és gazdagsági magatartásokat képviseltek.

Ez abban mutatkozik meg, hogy az elmúlt 50 évben számos kifejezés Toszkánából, Lombardiából, Venetóból, Nápolyból és Szicíliából került be az irodalmi nyelvbe.

Korábban a nyelvváltozatokról az emberek azt gondolták, hogy a gazdagabb, műveltebb osztály az irodalmi olasz nyelvet használja, míg a dialektusokat a gazdálkodók és a munkásosztály, de ez a tévhit mára többnyire kikopott a társadalmi vélekedésből.

Az irodalmi olasz nyelv elterjedése

1950-ben, amikor az ország teljes gazdasági, társadalmi és politikai átalakuláson esett át, az olasz lakosság kevesebb mint 20%-a beszélt folyékonyan olaszul a mindennapokban. Ezt az arányt igyekeztek növelni az 1948-as olasz alkotmánnyalami mindenkinek lehetőséget teremtett az alapfokú oktatásra.

Bizonyos helyzetekben azonban ez a tanuláshoz való jog nem tudott kiteljesedni. A felsőoktatásban és az egyetemeken jóformán csak a tehetősebb családok gyermekei vettek részt, míg a munkásosztály gyerekei továbbra is a családi gazdaságokban maradtak dolgozni.

Talán meglehetősen furcsa, hogy az olasz nyelv egységesítését legnagyobb hatásfokkal a televízió megjelenése erősítette. A tévéműsorokat az állami csatorna 1954-ben kezdte el sugározni. Az ezt követő években - egészen az 1958 és 1962 közötti gazdasági fellendülésig - a televízió nemcsak a társadalmi élet színterévé vált (hiszen nagyon kevesen rendelkeztek tévékészülékkel), hanem a kultúra és az irodalmi nyelv első számú terjesztőjévé lépett elő.

 
Görgess a tetejére